OG CV - vagy valami, ami nem az….


…Úgy lehetne talán ezt kezdeni, hogy kedves valami, ami nem az! …Vagy mondhatnám: kedves naplóm - azaz kezdjük a pontosság kedvéért úgy inkább, hogy tegnaplom…
Én Dél-Budán, Farkasréten kezdtem magamat eszmélni (650413 - Ida napján, a kos jegyében) és ott, a filoxéra miatt és óta nem nagyon adatik meg a szőlőnek az élet. Hogy hogyan sikeredtem így a temetőmelléki állapotból kikelve mégis borásznak? A sok-sok szerencsés balszerencse, véletlen és boldog csalódás, aminek ez köszönthető.
Élénk, szép emlékű és romantikus kamaszkorom a humán értékek dicsőítése mellett telt, de a sors fonalát kezelő moriák, közöttük is elsődlegesen a sodró-fonó Klothó másképp ítélkezett, olyan fél-reál irányba lökdösve ifjú testem. (persze, e mellett itt említeném meg anyai ágon örökölt atyai patrónusomat, a jó Olivér bácsit is, akinek ajánlatára a SOÓS –ban, Budafokon kezdtem meg középiskolai tanulmányaimat.) Tehát szőlész-borász gyökereim a légből valók. Szüleim közgazdászok - mind a négy. Nagyszüleim; - rendre: lelkész, könyvtáros, szobrász és a Mamcsi. (közülük legtöbb kapcsolata a borral talán lelkész nagyapámnak volt, aki az úrvacsoramorzsa –(klasszikus műégetett címkés)- zöldszilvánit kóstoltatta meg velem tíz éves korom közül.)
A SOÓS jó iskola volt. Jó emberek, jó szakik neveltek bennünket borra, - és talán, egy kicsit fellengzősre fogva, életre is. A borművelés talán a leghumánabb kötésű reáldolog,  -szakma a világon. Az ISKOLA megmutatta mindezt látni, érezni és tudni is egy kicsit. (persze csak akkor, amikor ezt hagytuk és akartuk)

 

Bővebben...