Balaton-felvidéki borvidék

Az egész Balaton környékén nem ritkák a római kor 2000 éves emlékei. Az 1300-as évek elején a veszprémi püspökségnek már kiterjedt szőlőbirtokai voltak itt, de feltehetőleg már a kelták itt is termesztettek szőlőt.

Századokon át királyi birtokok és főúri szőlők, valamint kisnemesi szőlőbirtokok hirdették ennek a területnek a kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, a dél-német területekre szállítottak erről a területről borokat. Az Esterházy család hercegi és grófi ága a környék legtöbb szőlővel rendelkező birtokosa volt, uradalmaikban rendszeresen készítettek természetes csemege-borokat. A XVIII. századi dézsmapincéjük még áll Szentbékkállán a templom feletti területen.

A borvidék legfontosabb szőlőfajtái: olaszrizling, szürkebarát, zöldveltelini, zenit, chardonnay, rizlingszilváni, tramini, muskotály fajták. Fontos tudni: A borvidék borait 40 éven át más borvidékek borainak javítására használták. Így az egykori nagy hírnév elfelejtődött. 5-6 éve indult újra az önálló bortermelés, nagyrészt kis és közepes méretű szőlőbirtokra alapozottan. Az eredetiséget ma már a bortörvény is nagyon szigorúan védi.

A borvidékhez tartozó hegyközségek: Balatonederics Hegyközség, Balatongyörök-Vonyarcvashegy-Gyenesdiás Hegyközség, Cserszegtomaj, Hévíz-Egregy Hegyközség, Köveskál- Balatonhenye Hegyközség, Lesencefalusi Hegyközség, Balatonederics, Lesenceistvándi Hegyközség, Lesencetomaji Hegyközség, Mindszentkállai Hegyközség, Monostorapáti- Hegyesd Hegyközség, Nemesvitai Hegyközség, Rezi Hegyközség, Szentbékkállai Hegyközség, Várvölgy Hegyközség, Sümeg Hegyközség, Zalahaláp Hegyközség.

Badacsonyi borvidék

Badacsonyt legalább annyian ismerik kiváló borairól, mint a balatoni strandokról, kikötőről. A hegy egyszerre névadója és központi termőterülete hazánk egyik legősibb és leghíresebb borvidékének, amelyhez Ábrahámhegy, Badacsonytomaj, Badacsony-tördemic, Balatonrendes, Balatonszepezd, Gyulakeszi, Hegymagas, Káptalantóti, Kisapáti, Kővágóörs, Nemesgulács, Raposka, Révfülöp, Salföld, Szigliget, Tapolca települések szőlői tartoznak.

A borvidék jellegét, az itt termő borok különleges zamatát az egykori vulkánokból itt maradt lepusztult bazaltkúpok kedvező talaja adja meg. A Badacsony mellett ide tartozik a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács és a Szigliget. A talaj persze önmagában kevés lenne. A borvidék szub-mediterrán mikroklímáját a kedvező lejtésű területek, a hideg északi széltől védő bazaltfalak és persze a Balaton adja, amelynek tükre a nap sugarát megsokszorozva veri vissza.


A badacsonyi borok jellegzetesen testesek, tüzesek, zamatosak, magas extrakt-, alkohol- és savtartalmúak.

A területen már a római korban is termesztettek szőlőt, Probus császár nagy telepítéseket is végeztetett itt. A középkorban az ültetvények nagy része egyházi tulajdonba került. A badacsonyi ürmös a 18. – 19. században a tokaji aszúhoz hasonló hírévre tett szert. A filoxéra-járvány utáni rekonstrukció során támfalakat építettek, hogy megakadályozzák a talaj errózióját és technológiai újításokat vezettek be. Új szőlőfajták is kerültek a területre. Szerzetesek telepítették be Franciaországból a Pinot grist, amely a talaj különleges adottságai folytán egy jellegzetes helyi fajátává, Szürkebaráttá alakult, amely jó évjáratokban aszúsodik. Talaja bazalt alapon pannonagyag, pannonhomok, lösz. Éghajlata enyhe, kiegyenlített, magas páratartalommal. A Balaton közelsége miatt a déli lejtők a vízfelületről visszaverődő napfényt is élvezhetik, így nagyon kedvező mikroklíma alakult ki, mely természetes csemegebor készítésére ad lehetőséget. A legnagyobb mennyiségben Olaszrizling terem, amelyet jó évjáratokban hosszabban érlelnek a tőkén és szemelt rizlingként hoznak forgalomba. Nagyobb termőterületen található meg a Szürkebarát, Tramini, Ottonel muskotály, Rajnai rizling és a Chardonnay is. A vidék régebbi jellemző bora volt a Kéknyelű, amely a nyolcvanas évek fagykárainak következtében erősen visszaszorult, ma azonban reneszánszát éli és a közeljövőben ismét Badacsony emblematikus bora lesz. Jellemző a tradicionális borkészítés, az ászokhordós érlelés. Bár a reduktív borkezelés és egyéb, modern technológiák is terjedőben vannak, egyelőre nem változtatták meg jelentősen a vidék borainak jellegét.